Isten gyermekeinek 2 fontos feladata: 1. Márk. 13, 25-26. 2. Máté. 28, 19

Kedves testvéreim: Isten, 2 fontos feladattal bízta meg, újjászületett gyermekeit, ezen a földön! Az első: Jézus Krisztus második eljövetelének várása! A második: az Evangélium terjesztése, továbbadása, földi életük utolsó percéig! Mindkét fontos feladatot, Isten igéje támasztja alá. Az első fontos feladat igéje, így hangzik, Márk evangéliumának 13-ik részében a 25-26 versben: „A csillagok az égről lehullanak, és az égben levő erősségek megrendülnek.

Templommá szentelt istálló: Lukács. 2, 7.
Kedves testvéreim: a világ történelmének legnagyobb és legáldásosabb eseménye ment végbe, Lukács evangéliumának második fejezete alapján. Ebből a fejezetből most csak a 7-ik verset emelem ki. Így hangzik: „/Mária/ megszülte az ő elsőszülött fiát, bepólyálta és a jászolba fektette. Mivel nem volt részükre hely a vendégfogadó házban” Gondoljunk csak bele, hogy a Világteremtő Úr, - rövid időre – odahagyta mennyei dicsőségét, magára öltötte, törékeny gyönge, szürke testünket, és egy szegény zsidócsalád, első gyermekeként, Egy Betlehemi istállóban látta meg, azt a napvilágot, melyet Ő teremtett, „legyen” szava által!

Jézus Krisztus életműve, utánozhatatlan. János. 3, 16.
Jézus Krisztus földi életműve – részletekben – mind a 4 Evangéliumban föl van jegyezve. De születéséről és gyermekkoráról, csak Máté és Lukács Evangéliumában olvashatunk. Azonban, földi életművének legmagasabb kiemelkedő pontja, János Evangéliumának 3-fejezetében a 16-ik versben van följegyezve, számunkra. Ez az 1 vers, talán a Biblia legismertebb verse. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki, hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” De a Biblia, sehol sem írja azt, aki utánozza őt, hanem, aki hisz őbenne!

Egyszemélyes istentisztelet: János. 4, 4- 42.

A címben szereplő szabadtéri istentisztelet, már közel kétezer éve hangzott el, Samáriában, a Jákob kútja mellett. Már többször olvastam, ezt a szép történetet, de most: újabb megvilágításban állt elém. A Bibliai földrajzot nem ismerem, így nem tudom, hogy ennek a csodálatos eseménynek Samáriai színhelye, sík vidék volt-e vagy dombvidék, Jézus földi életének idején. De nem is ez a lényeges, ebben a történetben, hanem az esemény: Jákob kútja mellett.

Isten nem kívánja a bűnös ember halálát: Ezékiel. 33, 11.

„Így szól az én Uram, az Úr – hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen” Isten mérhetetlen lélekmentő szeretete sugárzik felénk, bűnös emberek felé, a felolvasott ősrégi próféciából. Ezeket a szavakat, Isten adta Ezékiel próféta szájába. Isten, nem gyönyörködik a bűnös ember halálában és nem kívánja azt. Legtöbb ember, fél a haláltól.