Óh, mily boldogság!

Immánuel, óh, mily boldogság,

nyíljon a szív és szóljon a száj!

Istennek zengjen dicséretet,

eljött közénk az égi követ!

A világnak örömhírt hozott,

csillag gyúlt az égen ragyogón.

Bölcsek követték a csillagot,

amely Hozzá utat mutatott.

Az a csillag ma is fenn ragyog,

sugárzón hirdeti karácsonyt.

Ki éjsötétben néz az égre,

látja: ma is égő a fénye.

Követi ma is, mind aki bölcs,

a Megváltót, a hőn Szeretőt.

Nyár van

Nyár van, színek és fények varázsa,

forró szél ringatta lombok között,

aranyló napsugár villanása.

Árad a júniusi fényözön.

Bárányfelhők a horizont szélén,

fehér hegyvonulatot formálnak,

a tiszta égbolt, ragyogó kékjén,

elbűvölő, mesebeli tájat.

A határban szőke búzatáblák,

szélben hajlongó, sok-sok dús kalász.

Tűző nap érleli az életet,

közel az aratás, s ígéretes.

Bőkezűen adja az ég Ura,

szükségét az éhező világnak,

legyen igazságos elosztása,

jusson kenyér, mindenki asztalára.

Érted és mindenkiért

Nézd a tiszta kék eget,

zöld mezőket, réteket,

a napot, mely rád nevet,

mind érted teremtetett.

Érted és mindenkiért,

aki él a földszínén.

Gondoskodó szeretet

kíséri életedet.

Teremtődre tekints fel,

igaz hittel, reménnyel!

ne legyen más istened,

ki tévútra vezényel!

Belé helyezd bizalmad,

Ki új szívet, s lelket ad!

Forrása kristálytiszta,

felragyog az Ő napja.

Benne teljes életed,

boldogság és szeretet.

Élő kövek között

Élő kövek között

Szabadon, mint a szél,

Árad a Szent Szellem,

S hívő lelkekbe tér.

Lobban, mint égi láng,

Fényt gyújtva szívekben,

Gyarló emberlétet,

Betölt erejével.

Megújít szíveket,

Régi kőszív helyett,

S benn égi fény ragyog,

Betölti szeretet.

A múlt önző, büszke

Öntudata helyett,

Öröm és békesség,

Bölcs Isten félelem.

Schvalm Rózsa

Szent ígéret

Mint zúgó szélvész szállt alá,
lobogó tűz, szent égi láng,
az első pünkösd napján,
s szólt a tanítványok ajkán.

Minden nép, saját nyelvén
hallotta Menny üzenetét.
Háromezer ember megtért,
hitte az ég csodajelét.

Drága Lélek, szent ígéret,
letűntek bár ezredévek,
ma is lángol égi fényed,
hívő népnek hű szívében.

Mennyei szél fuvallata,
ma is remény sugallata.
A szeretet tűzét gyújtja,
kapcsolat az élő Úrral,

halálból Feltámadottal.

Szél susog az ágak között

Szél susog az ágak között,
rezzennek virágok, levelek.
Ki tudja vajon honnan jött,
és útja tovább, merre vezet?

Mint a szél, a Szentlélek is,
száll szabadon, s hol nyitott a szív,
hol megpendülnek húrjai,
szállást vesz ott, és benn lakozik.

Átformálja a jellemet,
nemesíti a szívet, s lelket.
Megszentelődve az ember,
élhet már, megújult életet.

Schvalm Rózsa

(2011-02-03)