Szeretettel köszöntelek a Az olajfák hegyén közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Az olajfák hegyén vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Az olajfák hegyén közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Az olajfák hegyén vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Az olajfák hegyén közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Az olajfák hegyén vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Az olajfák hegyén közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Az olajfák hegyén vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Atyaként áll hozzá teremtményeihez. Erről Jézus Krisztus is szólt tanítványainak:
„Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6:31-33)
Az egyik legfontosabb ellátási terület: kenyér (búza, gabona). Isten ellátásának jellemzői: kiváló minőség, bőség. Az övéinek nem kell megelégedniük gyenge minőségű és szűkös táplálékkal: mindenből a legjobbat adja, és bőven méri.
A legelők megtelnek juhokkal és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek. (Zsolt 65:14)
Az ellátáshoz való helyes hozzáállást is mutatja ez a vers: örömmel elfogadni, kifejezni Istennek, hogy nagyon értékeljük azt. Ugyanez a gondolat egy másik zsoltárban is megjelenik:
Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel. Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei. (Zsolt 132:15-16)
Gondolhatnánk, hogy ez már nem fokozható, de a Mindenható Isten még ezt is tudja fokozni, hiszen Ő – az Efézusi levél tanúsága szerint – mindig feljebb
Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve. (Zsolt 72:16)
Ez már az ezeréves királyság idejére vonatkozó prófécia. Amikor a hegyek tetején is bő gabona van, az már valóban igen nagy gazdagságra utal.
Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna! Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem. Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejük. És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged! (Zsolt 81:14-17)
Itt feltételhez köti Isten a maximális ellátást: amennyiben népe hallgat rá, akkor kapja a java búzát. A teljes Szentírást tekintve határozottan kijelenthető, hogy Isten szövetségben gondolkodik. Ő maga elkötelezi Magát szövetségese mellett. Önmagát korlátozva mintegy önként lemond arról, hogy bizonyos dolgokat megtehessen. Ezután viszont teremtményétől is hasonlót vár: hallgasson Rá, és az Ő utain járjon. Azaz: kössön Vele szövetséget, és azt tartsa is meg.
Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával. (Zsolt 147:14)
Ebben a versben a védelemmel együtt szerepel a legjobb ellátás nyújtása. Istennek ugyanis az is egy fontos tulajdonsága, hogy megvédi az övéit.
Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél. Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is. Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. (Zsolt 8:7-9)
Az állatok nem önként hajtották magukat az ember uralma alá, hanem Isten programját valósítják meg ezzel. Isten ellátása ilyen formában valósul meg. Fontos, hogy az ember mindig tisztában legyen azzal, hogy nem saját érdemei alapján tud uralkodni az állatokon, hanem Isten akaratának köszönheti ezt.
Füves legelőkön nyugtat engem és csendes vizekhez terelget engem. (Zsolt 23:2)
Amire szüksége van az embernek, azt kapja meg Istentől, és annak átvételéhez, elfogyasztásához a nyugodt körülményeket is készen kapja. Érdemes ehhez a vershez még hozzáolvasni a 4. vers második felét: „…a Te vessződ és botod, azok vígasztalnak engem.” A vessző és a bot sorrendje sem mindegy. Így ír erről Derek Prince:
Fontos, hogy a vessző megelőzi a botot. Ha Isten támogatását akarjuk, először alá kell vetnünk magunkat fegyelmezésének.[1]
Igen tanulságos az ötödik versnek az a kitétele, hogy az asztal terítésére, a „díszebédre” az ellenségek előtt kerül sor. Kiolvasható ebből az a kijelentés, hogy erre bizony Isten munkájának végzése során kerül sor, azaz a csatatéren, hiszen akkor kerül az ember ellenségei elé. Az „ellenségnek” fordított szó gyöke az eredetiben: צָרַר (cárar). A héber és arámi diákszótár szerint jelentése: szorongat, ellenséges valakivel szemben.[2] Ez a szógyök a Bibliában ötvennyolcszor fordul elő, a zsoltárokban tizenhatszor. Károli különböző szavakkal fordította: szorongató (6., 42., 69., 129., 143.), ellenség (7., 8.), üldöző (31.), támadó (74). Minden esetben Isten népe ellen ártó szándékkal fellépő személyre (vagy személyekre) vonatkozik.
Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik Őt félik, nincs fogyatkozásuk. Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. (Zsolt 34:10-11)
Figyelmet érdemel, hogy Dávid ezt a zsoltárt milyen körülmények között írta. „Éhezett, nem volt fedél a feje fölött, és a társadalom kivetettjeivel volt közösségben.” [3] Nagyon hasznos dolog tehát egészséges látással rendelkezni Isten ellátásáról, mert ez nehéz körülmények között hitet adhat a valódi megvalláshoz (ami nem azonos a pozitív beszéddel). Jó tudni: Isten nem akarja, hogy az övéi szűkölködjenek, nélkülözzenek. Lehetséges, hogy van ilyen állapot átmenetileg, de ez csak arra való, hogy Isten az illetőt felemelve megdicsőítse a Nevét.
Hasonló gondolat jelenik meg az evangéliumban:
És amint eltávozék, láta egy embert, aki születésétől fogva vak vala. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett,
ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai. (Jn 9:1-3).[1]
Isten szuverén Úr, Ő dönti el, hogy milyen módon akar dicsőséget szerezni a Nevének. Más igehelyen is találkozunk ezzel a gondolattal: „… én teremtettem a pusztítót is a vesztésre.”[2]
Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.[3] (Zsolt 36:8-9)
Itt ismét a védelemmel összekapcsolva találkozunk a dúsgazdag ellátással. Sőt, megjelenik a kegyelem is, mint Isten legszebb ajándékainak forrása. Az itatásra utalás itt még távoli időkre vonatkozó prófécia, a János evangéliumban viszont Jézus Krisztus már Szent Szellemnek egészen közeli kitöltetésére utalva mondja:
Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az ő benne hívők: mert még nem vala Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg. (Jn 7:37-39)
Az „élő víznek folyamai ömlenek” kifejezés a nyelveken szólásra – mint a Szent Szellem keresztség jelére - utal. Erre vonatkozó próféciát is találunk a zsoltárokban.[4]
Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat. (Zsolt 146:7)
Az előzőkben többször a védelemmel együtt jelent meg az ellátás, most pedig az igazságszolgáltatással és szabadítással
, a kiszolgáltatott helyzetben lévők mindig is Isten különleges gondviselését élvezték. Megjelenik ez az ellátás, a védelem területén egyaránt, és Istennek teremtményeivel való kapcsolata más egyéb aspektusaiban is.
Éhesek és szomjasok valának; lelkük is elepedt bennük. De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; Az elnyomottak sanyarúságukból megmenté őket. (Zsolt 107:5-6)
Ugyanebben a zsoltárban:
És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek. És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.(Zsolt 107:37-38)
Ez a vers szépen mutatja, hogy bár az ember cselekszik, az eredményesség Isten kezében van. Rímel ez a gondolat a következővel:
Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget. (Zsolt 127:2)
Fontos hangsúlyozni, hogy ez a vers nem arról szól, hogy nem kell dolgozni. Igenis kell dolgozni! Csakhogy az áldás forrása nem az éjt nappallá tevő robotolás, hanem maga Isten. Munkánk tehát nem forrás, hanem engedelmességi cselekedet, amely megnyitja az utat a Forráshoz: Istenhez. Kell, hogy legyen tehát látásunk arról, hogy ellátásunk a Mennyből származik. Azaz dolgozzunk szorgalmasan egy ésszerű határon belül - ehhez Isten Szellemétől kérjünk kellő bölcsességet, és kapunk[1] -, ápoljunk Istennel bensőséges kapcsolatot, a többit bízzuk hittel az ellátó Istenre.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
MIT MOND A BIBLIA A GYEREKEKRŐL ?
ÜZENET !
RODNEY H.BROWNE;Győzelem a viszájkodás felett