Mi a különbség az Istentől és a Sátántól eredő kísértés között? Alapvető különbség, hogy Isten jó célt munkál vele, míg a Sátán nyomorba akar dönteni általa. Tudni kell, hogy Isten gonoszsággal nem kísért! Isten próbára tesz. Ami Istentől jön, az csak jót munkál bennünk és szeretetből fakad! Látjuk Ábrahám életében is. „Az Isten megkísérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felelt: Ímhol vagyok. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondok néked.” 1Móz. 22:1-2. A próbatételnek az volt a célja, hogy Ábrahám engedelmeskedik-e Istennek akkor is, amikor valami nagyon nagy dolgot kér. Isten tudni akarta azt is, hogy van-e az Úrnál kedvesebb ezen a Földön Ábrahám számára? A kísérlet eredménye az lett, hogy bebizonyosodott, hogy Ábrahám mindenek felett szereti az Urat és bízik Benne teljes szívéből, ezért hitének minősítése igen nagy és hatalmas. Az egész Biblia bizonyságot tesz róla, hithősként említi, példaként áll szemünk előtt.
  
Izrael népét is megpróbálta az Úr.  „És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?” 5Móz. 8:2. Az Úr engedte meg a nehézségeket, Ő próbálta népét, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a szívben. Ez történik velünk is, testvéreim! Próbák érnek bennünket naponként, hogy lássák, mi magunk is lássuk, hogy milyen emberek vagyunk, mi van belül a mi szívünkben, milyen a mi hitünknek minősítése? Vajon az emberek a próbáink során hívő embert látnak-e bennünk, olyan embert, akiben látszik, hogy Isten munkálkodik az életében?
   
Milyen az, amikor Isten próbál bennünket? A kipróbálás személyre szabott. Nem mindenkinek egyforma az ereje, ezért Isten mindenkit erejéhez képest próbál, nem enged nagyobb próbát senki számára, mint azt elhordozhatná, de annyit megenged!      
  
Milyen kísértések érnek minket? Először is: mindennapos döntéskényszerben vagyunk. Szinte óránként választanunk kell jó és rossz között. Ilyen választások: A Bibliát veszem-e a kezembe vagy egy másik könyvet? Mivel töltöm a szabad időmet? Az Úr munkájával vagy világi szórakozással? Látunk egy bajba jutott embert. Segítek, jót teszek-e vele vagy elkerülöm? Meglátogatom-e beteg testvéremet vagy fontosabb dolgaim vannak? Sok a munka és jól is fizet, de imaházba is elmehetek. Melyiket választom? Döntenünk kell! És döntéseink alapján meg lehet ítélni, milyen emberek vagyunk, milyen hitünk van az Úrban.
    Péter apostol így ír a kísértésekről: „…Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor!” Ez a hit végső minősítése: dicséretre, tisztességre, dicsőségre méltó. A sok próba azért szükséges, hogy a Jézus Krisztus megjelenésére ilyenné váljon a mi hitünk.