2012-08-23

Milyen a szívem?

Eddig a hallásunkkal és a látásunkkal foglalkoztunk. Ez a kettő óriási hatással van reánk. Az így kapott behatások formálják szívünk állapotát, érzés¬világunkat. Tehát a szívemet éri jó és rossz, áldásos és átkos impulzus. Hogy melyik van túlsúlyban, azt nem befolyásolhatom, de azt igen, hogy melyiknek biztosítok a szívemben életteret.

Újjászületésemkor az Úr szívemet megtisztította minden bűntől és szennytől. Beköltözött oda és megkezdte uralmát az életemben, ami örömet, békességet és tiszta szeretetet jelentett számomra. Akkor úgy gondoltam, hogy ez mindig így marad. Ahogy teltek az évek, jöttek a próbák, kísértések, különböző harcok, meg¬nemértések, azt kellett megtapasztalnom, hogy az öröm, békesség és szeretet nagyon megfogyatkozott, majd pedig eltűnt a szívemből. Helyét a szomorúság, békét¬lengés és a gyűlölet foglalta el.

Míg korábban egész természetes volt az Úr drága jelenlétének érzete, addig később könyörögni kellett, úgy, mint Dávid király tette bűnbeesése után: „Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el engemet a Te orcád elől és a Te Szent Lelkedet ne vedd el tőlem! Add vissza nekem a Te szabadításodnak örömét és az engedel¬messég lelkével támogass engem!” 51. Zsoltár 12-14

Az az Isten, aki Dávid király bűnbánati imáját meghallgatta, meghallgatott engem is. Visszatért szívembe az öröm a békesség és a szeretet.

Később értettem meg, hogy amikor minden szépen és jól ment, szinte mindent magamnak tulajdonítottam. Jézus leszorult szívem trónjáról és helyét az „én” foglalta el. Természetes, hogy a tolvaj kihasználta az alkalmat és beköltözött az „én” mellé társbérletbe. Sajnos, ők ketten jól megférnek egymással. Ellenségem első ténykedése az volt, hogy az Úrtól kapott értékeimet (öröm, békesség, szeretet) ellopta, kidobálta és az így keletkezett űrt a saját portékájával (szomorúság, békétlenség, gyűlölet) töltötte ki. Ez a kettős uralom, sajnos, elég sokáig tartott az életemben, de eljött az idő, amikor Isten kegyelme az „én”-t letaszította a trónról és helyét Jézus Krisztus foglalta el. Ellenségemnek, portékáival együtt mene¬külni kellett. Az Úrtól kapott drága értékek ismét a helyükre kerültek. Azóta sokszor gondolok arra a drága Igére, amely így van megírva: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez. Nem csele¬kedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” Efézus 2:8-9

Ezentúl igyekszem szem előtt tartani az Ige figyelmeztetését: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a te szívedet, mert abból indul ki minden élet.” Péld. 4:23

Miután már egyszer kudarcot vallottam, tudom, hogy egyedül nem őrizhetem meg a szívemet. Ezt bizonyítja Jézus mondása is: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” János 15:5 Ha Ő bennem él és én Őbenne, akkor biztos vagyok a győzelemben, mert: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.”

Az Ige szerint a testünk, azaz a szívünk a Szent Lélek temploma. 1.Kor 6:19 A templomnak szentnek és tisztának kell lenni! Szívünk megtisztulásáért semmit sem tudunk tenni. Azért, hogy szívünk megtisztuljon minden szennytől, bűntől, Jézus Krisztus az életét áldozta fel. Miután megtisztultunk a golgotai vérben, sokat tehetünk azért, hogy szívünk tiszta maradjon. Mint már említettem, amit hallunk és amit látunk, az nagy hatással van szívünk állapotára. Ezért nem mindegy, hogy kit és mit hallgatunk, kire és mire nézünk. Szívünknek, mint Isten temp¬lomának tisztasága érdekében a Lélek által ellenőrizzük fülünket és szemünket.

Hallgassuk Őt, aki a legjobban szeret minket: „Hallgass én népem, hadd szóljak. Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad, Isten vagyok én, a te Istened.” Zsoltár 50:7.

Nézzünk a mi Urunkra, aki vezetni kívánja életünket a biztos cél felé: „Bölccsé teszlek és megtanítalak téged az útra amelyen járj, szemeimmel tanácsollak téged.” Zsoltár  32:8.

Az Ószövetségi templomban sokféle áldozat bemutatása volt előírva. A mi „templomunkban”, azaz szívünkben, egé¬szen más áldozatnak kell lenni. Olyan áldozat legyen mindig a szívünk oltárán, amely az Ige szerint sokkal kedvesebb Isten előtt, mint a különféle állatok feláldozása. „Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!” Sám. 15:22. Az Újszövetség ezt megerősíti: „És szeretni Őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál.” Márk 12:33.  Ezekkel az áldozatokkal szorosan összekapcsolódik az az áldozat, amelyre Isten Lelke által Aszáf hívja fel a figyelmünket: „Hálával áldozzál az Istennek és teljesítsd a felségesnek fogadásaidat” Zsoltár 50:14.

Segítsen meg az Úr téged és engem, hogy szívünk oltárán ezek az áldozatok mindig ott legyenek, hogy szívünk a Szent Lélek temploma maradjon minden időben. Így örömmel várhatjuk a mi Urunkat.