március 1.

A FIAMAT MEG FOGJÁK BECSÜLNI

"Minthogy pedig még egyetlen szerelmes fia is volt, utoljára azt is elküldte hozzájuk, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni." Márk 12,6

Ezzel a mondattal küldte Isten Egyszülött Fiát, a legnagyobb értéket, amit tudott. Egy pillanatig nézz szembe vele, mire be-csülte Õt ez a világ. Az istállóra, mert oda fogadták be. Bár hallanád, ahogy Jézus mondja: "A rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük" (Lk 9,58).

február 29.

AZ ELENGEDÉS

"Mert aki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az õ életét énérettem, az megtartja azt." Lukács 9,24

Ez az igevers az életemrõl beszél. Biztos, hogy nem a fizikai életemrõl. Az élet a boldogság. Sok mindent megteszünk azért, hogy végre igazán boldogok legyünk. Azt gondoljuk, a boldogsághoz bizonyos dolgok kellenek, és azok soha nincsenek együtt. Próbálod mindenáron megszerezni, és közben az életedbe beszivárog a bûn.

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró  tömeg, de ő így szólt  hozzájuk:
  ?Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más  jelet,
  mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az
  Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a  nemzedékkel
  együtt megjelenik  Dél királynője  is, és  helyeselni fogja  elítélésüket,
  hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét;
  itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.

  A hegyi beszédben Jézus így  szólt tanítványaihoz: ?Amikor imádkoztok,  ne
  szaporítsátok a  szót, mint  a pogányok!  Azt hiszik  ugyanis, hogy  akkor
  nyernek meghallgatást,  ha sokat  beszélnek. Ne  utánozzátok őket!  Hiszen
  mennyei Atyátok tudja, mire  van szükségtek, még  mielőtt kérnétek őt.  Ti
  tehát így imádkozzatok:
  Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
  szenteltessék meg a te neved;
  jöjjön el a te országod;
  legyen meg a te akaratod,
  amint a mennyben, úgy a földön is.

február 28.

GONOSZ SZOLGA

"Akkor elõhívatván õt az õ ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked. Nem kellett volna néked is könyörülnöd a te szolgatársadon? És megharagudván az õ ura, átadta õt a hóhérok kezébe. Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekbõl meg nem bocsátjátok, kiki az õ atyjafiának az õ vétkeit." Máté 18,32-35

Mintha a Miatyánk mondatát hallanánk: "Miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek." Nézd, hogyan bocsátott meg Jézus, és tanuld meg nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer!

február 27.

SZOMORÚ SZOLGATÁRSAK

"Látván pedig a szolgatársai, amik történtek, felettébb megszomorodtak, és elmenvén mindent megjelentettek az õ uroknak, amik történtek." Máté 18,31

Nem csodálom, hogy a szolgatársak megszomorodtak. Kérem az Urat, juttasson eszedbe mindent és mindenkit, akivel ezt tetted a száz dénárért, a semmiért, amikor neked tízezer tálentumos adósságot engedett el az Úr. Nem tudom, az angyalvilág nem szomorú-e most miattunk? Nem úgy néznek-e ránk, hogy akik a kegyelemnek ilyen nagyságát élték át - amibe angyalok kívánkoznak beletekinteni -, azok ilyenek?!

február 26.

LÉGY TÜRELEMMEL HOZZÁM

"Leborulván azért az õ szolgatársa az õ lábai elé, könyörög néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. De õ nem akará, hanem elmenvén, börtönbe veté õt, mígnem megfizeti, ami-vel tartozik." Máté 18,29-30

Hogyhogy nem jutott eszébe annak, akinek az Úr minden adósságát elengedte, hogy õ is éppen ezekkel a szavakkal könyörgött?! Hisz ez is azt kéri: "Légy türelemmel." Az a borzasztó, hogy pontosan ez nincs.

február 25.

FIZESD MEG NÉKEM!

"Kimenvén pedig az a szolga, találkozék eggyel az õ szolgatársai közül, aki száz dénárral volt néki adós; és megragadván azt, fojtogatta, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol." Máté 18,28

A szolga azonnal, ahogy kiment, elfelejtette, hogy mi történt vele. Az Ige azt mondja: Aki elfeledkezik a régi bûneibõl való megtisztulásról, az vak, rövidlátó. Aki elfelejti, honnan hozta ki az Úr, az tud így bánni, ahogy ez az ember bánt a szolgatársával.

február 24.

MEGSZÁNTA A SZOLGÁT

"Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá õt, és az adósságot is elengedte néki." Máté 18,27

Az Úr megszánta ezt a vak szolgát, aki még mindig azt hitte, hogy megy ez neki. Emlékszünk az Igére, amikor Jézus megszánta a sokaságot, mert agyon voltak gyötörve és kimerülve, mint a pásztor nélkül való juhok? Vajon a lelked nincs-e agyongyötörve és kimerülve? Nem vagy-e úgy sokszor, hogy csak éppen össze nem esel?