1. 
A történelemből jól ismeretes, hogy még a középkor derekán is laposnak hitték a Földet. Sőt, az ókorban azt hitték, hogy egy hatalmas tengeri teknős hátán álló négy elefánt hordozza a Földet. Számtalan hasonló felfogás és mitológiai nézet uralkodott ebben az időben. Ez a felfogás mélyen átitatta az ókori ember hitét, világnézetét és kultúráját. A Biblia ugyanebben az időben íródott. Az, hogy ilyen tudománytalan hiedelmek nem keveredtek bele, már önmagában is figyelemre méltó. Egészen másként ír a felvetett kérdésről:
“[Isten] terjeszti ki Északot, az üresség fölé függeszti fel a Földet a semmiben” (Jób.26,7).
A Bibliának ez a 3000 éves kijelentése, miszerint a Föld nincs látható módon rögzítve, hanem az üresség fölött van, összhangban van a nehézségi erő és a mozgás sokkal később felismert törvényeivel. A kérdést most abból az irányból tegyük fel, hogy ha a Biblia nem Isten szava, akkor a próféta, aki ezeket a szavakat leírta, honnan ismerte a valóságot?

2. 
A The Encyclopedia Americanca ezt írja a Föld alakjáról: “Az emberek legrégibb elképzelése szerint a Föld a világegyetem középpontjában nyugvó, és lapos volt. … Egészen a reneszánszig nem jutott érvényre az az elképzelés, hogy a Föld gömbölyű… Egyes korabeli tengeri hajósok még féltek is attól, hogy túlhajóznak a lapos Föld peremén. Később azonban az iránytű és egyéb újítások általánossá válása, valamint több más újítás bevezetése után nagyobb tengeri utazások is lehetővé váltak. Ezek a felfedező utazások bebizonyították, hogy az addigi elképzelésekkel szemben a Föld nem lapos, hanem gömb alakú…”
Sokkal korábban még mielőtt ilyen utazásokra vállalkoztak volna, körülbelül 2700 évvel ezelőtt, a Biblia egyik írója azt mondta Istenről:
“Van valaki, aki a Föld kereksége fölött lakik, amelynek lakói olyanok, mint a szöcskék” (És.40,22).

A ‘kerekség’ szóval fordított héber chugh szó két jelentéssel bír. Az egyik jelentése a kerek, a másik a gömbölyű. Erről a Davidson-féle Analytical Hebrew and Chaldee Lexicon így ír:
“Más fordítások ezért ezt a bibliai kijelentést joggal fordítják a ‘Föld gömbjének’, például a Douay Version…”.
A Biblia tehát nem tanítja azt, hogy Föld lapos korong, mint ahogyan azt a korabeli világnézetek elgondolták. Sőt, azt mondja ki, hogy a Föld gömbölyű. Ismét feltehetjük a kérdést: Ha a Biblia nem Isten szava, akkor honnét tudtak a próféták arról, hogy a Föld a világűrben felfüggesztetlenül és gömbölyű formában létezik?

3. 
Emberemlékezet óta a folyók a tengerekbe és az óceánokba ömlenek, azoknak vízszintje mégsem emelkedik. Mielőtt rájöttek volna, hogy a Föld gömb alakú, sokan azt hitték, hogy a felesleges víz a Föld peremén túlfolyik. Később bebizonyosodott, hogy a Nap minden másodpercben több millió köbméter vizet “szippant” fel a tengerből vízgőz formájában. Az így keletkezett felhőket a szél a szárazföld fölé sodorja, s a csapadék eső vagy hó formájában lehull. A víz a folyókba jut, majd vissza a tengerbe. Erről a körforgásról az ókorban még mitsem tudtak. Nem így a Biblia:
“A folyók mind a tengerbe ömlenek, s a tenger mégsem árad meg, a helyre, ahonnét a folyók elindulnak, visszatérnek, hogy újra folyjanak” (Prédikátor 1:7)

A Biblia beszél arról, hogy Noé napjaiban a legmagasabb hegyeket is elborító özönvíz volt a Földön, amely a Noé építette bárkán kívül az összes emberi életet elpusztította (Móz.I.7,1-24). Sokáig kétkedve olvasták ezt a feljegyzést. Ma már a kérdést komolyan tanulmányozók nem vonják kétségbe az egész Földre kiterjedő vízözön tényét. Ezt bizonyítják azok a leletek, amiket a világ számos pontján több ezer méter magas hegyek tetején találtak (tengeri kagylók milliárdjait). További bizonyítékot képez az eljegesedett mocsarakban található nagyszámú kövület és állati tetem. A The Saturday Evening Post azt írta:
“Sok állat teljesen friss, ép és sértetlen volt; egyesek még most is egyenes testtartásban álltak vagy térdeltek. . . Ez a kép korábbi gondolkodásmódunk számára szinte elképzelhetetlen. Hatalmas, jól táplált állatok óriási csordái, amelyek nem lettek volna képesek ilyen különlegesen hideg éghajlatot elviselni, békésen legeltek a napsütötte mezőkön . . . S hirtelen, az erőszak minden látható jele nélkül, valamennyien elpusztultak, méghozzá oly hirtelen, hogy még a szájukban levő falatot sem érkeztek lenyelni, és olyan gyorsan jéggé fagytak, hogy testük minden sejtje tokéletesen ép állapotban megmaradt “.

Ez megfelel a nagy özönvíz következményének. A Biblia arról számol be, hogy Isten eredetileg úgy teremtette meg a Földet, hogy nemcsak az ózon pajzs védelmezte a világűr káros sugárzásától, hanem egy vízpajzs is. A teremtés-beszámolóban olvashatjuk, hogy Isten kettéválasztotta a vizeket, az égbolt Föld felőli részére (tavak, folyók, tengerek), és az égbolt, vagyis a légkör túloldali részére. Ez volt az a bizonyos vizburok, ami körülvette a Földet. Így olvashatjuk mindezt:
“És mondá Isten: És legyen mennyezet a víz között, amely elválasztja a vizeket a vizektől. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lett” (Móz.I.1,6-7)

A vízözönről pedig így ír:
“Ezen a napon felfakadtak a nagy vízmélységek forrásai, és az egek zsilipjei megnyíltak.” A leszakadó vizek “elhatalmasodtak a Földön”, és mindent elleptek.
A vízözön előtt teljesen más éghajlat uralkodott. A Földön sokkal kiegyensúlyozottabb volt az időjárás. Az egész Föld éghajlata hasonlított egy meleg mediterrán égöv éghajlatához. Eső soha nem esett. Viharok, katasztrófák nem voltak. Eső helyett minden reggelre pára áztatta meg a Földet. Amikor a vízözön bekövetkezett, ez a temérdek víz, a Föld légköre körül létező vízburok szakadt le. Nem úgy esett, mint ma egy eső. Talán úgy szemléltethetnénk, mintha egy hangyabolyra egy dézsa vizet rázúdítanánk.

A vízözön következtében megváltozott a Föld domborzata is. Óriási mélyedések keletkeztek, amiket a lezúduló víztömeg töltött ki. Ezek ma az óceánok. Óriási hegyek keletkeztek, mivel a Föld alacsony és magas pontjai között hatalmas felszíni különbségek keletkeztek. Az éghajlat azonnal hihetetlen mértékben megváltozott. Megszűnt a kiegyensúlyozott mediterrán éghajlat uralma a Földön. A pólusokon az eseményt jéghideg sarki szél kísérte. A hőmérsékletváltozás ott lehetett a leggyorsabb és a legdrasztikusabb. Ennek következtében fagyos, iszapos sár borított be és tartósított különböző állatokat. Még Szibériában is ástak ki mamutokat, amelyek szájában és gyomrában zöld növényeket találtak, és a húsuk, miután felengedtek, még élvezhető volt. Ma már egyetlen magyarázatot találnak erre a gyorsfagyásra, a hőmérséklet és az éghajlat hihetetlen gyors megváltozását. Míg az egyik pillanatban mediterrán pálmalevelekkel táplálkozó állatok legelnek, addig a másik pillanatban még lenyelni sem érkeznek táplálékukat, mert lefagynak. Ilyen leletek még továbbá azok az állatmilliárdok, amelyeket a lezúduló víz hordott egybe, és amiket egymás hegyén- hátán temetett maga alá az iszap. Ezek mind a vízözön katasztrófáját alátámasztó tények.

Nagyon sok tudományos leletet nem említünk most meg, de a legfontosabbat megemlítjük: A Biblia szerint a vízözön után Noé bárkája az Ararát hegyén feneklett meg. Ez a hegy a mai Törökország területén van. Az első történelmileg feljegyzett expedíció a bárka felkutatására 1829-ben történt. Dr. J. J. Friedrich W. Parrot egy orosz származású német orvos az oroszországi Dorpat egyetem professzora mászta meg az Ararátot, de ő még annyira kezdetleges felszereléssel rendelkezett, hogy nem talált semmit. Később 1883 augusztusában a török kormány hivatalosan jelentette be Noé bárkájának felfedezését. A világban mindez nagy visszhangra lelt. Egy amerikai lap, a Chicago Tribune 1883. aug. 10-i számából idézünk:

“Egy konstantinápolyi lap bejelentette, Noé bárkájának felfedezését. Az Ararát lavináinak vizsgálatára kiküldött kormánybiztosok, egy csoportja váratlanul hatalmas, nagyon sötét fából készült szerkezetre bukkant, amely egy gleccserből állt ki. … Vizsgálatot folytattak a lakosság körében. Ők már hat év óta tudtak a hajóról, de nem mertek a közelébe menni… A kormánybiztosok megközelítették a bárkát, mely jó állapotban volt, bár a sarkok – figyelem, nem a bordák vagy a tat – a süllyedés közben nagyrészt összetörtek. Ezt azonnal észrevették. Volt közöttük egy angol, aki ismerte a Bibliát, s látta, hogy a szerkezet az Írás által említett ősi gófer fából készült, amely, mint az köztudomású, csak az Eufrátesz síkságain terem. Bejutván a szerkezetbe, amely barnára volt festve, felfedezték, hogy az admiralitás által a lószállítás céljára előírt követelményeknek megfelel, s belseje 4,5 méter magas rekeszekre oszlik. Ezek közül csak háromba tudtak bejutni, mert a többi jéggel volt tele, azt pedig, hogy a bárka milyen mélyen nyúlik a gleccserbe, nem látták. Mindenesetre ha a jégből kiásva 300 rőfnyinek bizonyul, nehéz dolga lesz a hitetlenkedőknek.”

Később John Joseph Nouri 1887 ápr. 25-én érkezett a bárkához. Így számolt be a bárkáról:
“A bárkát sziklák közé ékelődve találtam, félig tele hóval és jéggel. Nagyon vastag fa, sötét gerendáiból készült.”

Később egyre több expedíció ment az Ararát hegyére, és mára már több mint 23 alkalommal, több mint 200 ember látta Noé bárkáját. A különböző történelmi, régészeti, antropológiai beszámolók, és a tudományos eredmények szintén megerősítik a sokáig legendának hitt, mégis nagyon is valóságos vízözön és Noé bárkájának történetét. Mára már több légi és műhold felvétel van a bárkáról. A Biblia hitelesen számolt be a vízözön valóságáról.