„Az én segítségem az Úrtól van!” Zsolt. 121.2

Hosszú éveken át két gyülekezetet gondoztam Isten kegyelméből. Kaposváron voltam először lelkipásztor, majd András testvérünk halála után a pécsi gyülekezet pásztorává is lettem. Hogy mind a két gyülekezetben egyformán jelen lehessek, nagyon sokat kellett utaznom. Minden csütörtökön, minden második szombaton és minden második vasárnap mentem Kaposvárra. Nem tarthatott vissza semmi, télen, nyáron róttam az utakat…

Egyszer egy nagyon hideg, jeges téli vasárnap reggel autóztam Kaposvár felé. Már nem voltam messze. Gödre előtt van egy nagyobb kanyar, ami emelkedőn megy föl, ami mellett van egy másfél méteres árok. Lent házak vannak. Ezen az emelkedőn tükörjég volt, amit nem láttam. Megcsúszott és elkezdett sétálni az autó. Háromszor el tudtam kormányozni, de a füves részen csúszott még 10 métert a kocsi és az árokban kötöttem ki. . Egy karcolás sem lett rajta, de a 40 cm-es árokból hogyan hozzam ki? Becsöngettem az egyik közeli házhoz, hogy tudnának-e segíteni, hogy kihúznák az autót?
- Jó. Az uram majd 9 felé felkel, fél 10 felé kijön, aztán talán majd segít… – hangzott a válasz. Na, ebből nem lesz segítség és nekem kilenckor már ott kell lennem az istentiszteleten. Felhívtam a szüleimet, akik mögöttem jöttek, hogy vigyázzanak, ha ide érnek. Ők Felsőmocsoládra mentek, mert édesanyám ott lelkipásztor. Ők nem tudtak segíteni.

Imádkoztam és kértem az Urat, hogy küldjön valakit, aki ki tudna húzni engem innen. Hamarosan jött egy terepjáró, már le is volt tekerve az ablak, ahogy közeledett, ami télen nem mindennapi. Kiszállt mindjárt s fiatalember és felajánlotta, hogy ő ki tudja húzni az autót, mert négykerék-meghajtású az övé. Ne aggódjak, van nála drótkötél is. Mintha fel lett volna szerelkezve arra, hogy segítsen. Majdnem ő is becsúszott, olyan jég volt, de sikerült.

Az Úr küldött mindjárt segítséget, nagyon gyorsan. Még ki sem mondtam az „Ámen”-t, a segítség már megérkezett. Időben odaértem az imaházba és hálás szívvel kezdtem meg az istentiszteletet. Dicsőség az Úrnak minden jóságáért!

Szeretettel:
Horváth Gábor
Pécs, 2009